Sapere aude!

Ez a könyv - néhány kéziratos teoretikus levél és rádióbeszélgetés mellett - Kisbali László (1954-2009) filozófus,esztéta, művelődéstörténész és ,,hiperkritikus"olvasó összegyűjtött s még életében folyóiratokban publikált írásait tartalmazza. Ezek a könnyű kézzel,vibráló szellemességgel megírt szövegek, amelyek egyúttal a filológia és a filozófia összhangját megteremtő mintadarabok is, éppen formai könnyedségük okán számtalan hasonló,nagy rutinnal megírt szöveget feltételeznek, amelyek azonban az önmagával szemben is kérlelhetetlenül kritikus szerző ,,szelekciói" miatt megíratlanok maradtak. A nem-írás így lehetett Kisbali jellegzetes személyiségjegye. Mert hiszen ahhoz, hogy valaki jól ismert, jó nem-író lehessen, valamit, s lehetőleg magas színvonalon, azért írnia kell. Szomorú kényszerűséggel hárul erre a könyvre a feladat, hogy mindazt a gondolkodói sokszínűséget és gazdagságot felidézze, amit az élőszóban - lenyűgöző egyetemi előadásokon és baráti beszélgetéseken - kifejtett ,,megíratlan könyvek" s egy elragadó személyiség gesztusai jelentettek.