Sarjú

Valahányszor a banon-i postakocsi átmegy Vachéres-en, mindíg éppen dél van. Indulhat el az ember akár későn is Manosqueból, olyankor például, amikor a bevásárlók elhúzzák az időt, amire a kocsi Vachéres-be ér, megint csak dél van. Pontosan, akár a toronyban. Hát ha meggondoljuk, elég unalmas, hogy minden nap mindig ugyanakkor van ott az ember. Michel, a kocsis már azt is megpróbálta, hogy megállt a revest-des-brousses-i keresztútnál, elfecsegte az időt Fanette Chabassut-vel, azzal, aki most a Két Majomhoz címzett becsaliban van, de aztán is épp csak hogy vánszorgott. Semmit sem ért. Próbát akart? Nohát, megláthatta! Alighogy a "kórház" kanyart elhagyták, felbukkant a kék templomtorony, úgy emelkedik az a fák fölé, akár egy szál virág, és egy pillanat mulva harangja már veri is a levesnótát, azzal a kecskekolomp hangjával.