Sárkánylány I-IV. (Thuban öröksége - Idhunn fája - Aldibah homokórája - Kuma ikrei)

Sofia egy római árvaházban él. Ő az, aki senkinek sem kell: 12 éves elmúlt, reménye sincs, hogy ennyi idősen örökbe fogadják. És ugyan kinek kéne egy magafajta szerencsétlenség, akiből még a sorstársai is csúfot űznek, és a szigorú apácanővéreknek is csak bosszúságot okoz? Sofia már rég beletörődött, hogy ő egy nagy nulla, sőt, dupla nulla, akinek az élet nem tartogat semmi jót. Álmaiban azonban csodás márványvárosban jár. Mit jár!? Repül! Ő, a jelentéktelen kis senki, aki a valóságban retteg a magasságtól. És még számtalan más dologtól. Gyakorlatilag mindentől. Egy nap furcsa idegen érkezik az árvaházba. Egy különös antropológia professzor, aki egyenesen őérte jött. Új otthona egy szépséges tó felett emelkedő villa, amelyet egy különös fa köré építettek. Nagyon különös az a fa. És nagyon öreg... A professzor megismerteti Sofiával a múltját. A kislány nem más, mint a csodálatos sárkánykirály, Thuban örököse. Születése óta viseli homlokán a jelet, a Sárkányosok anyajegyét. De az ősi ellenség, Nidhoggr, a gonosz szárnyas sárkánykígyó is felébredt földalatti börtönében, és hívei már akcióba is léptek... A titokzatos, sokezer évre visszanyúló mágikus múlt megpecsételi Sofia sorsát, ami elől legszívesebben elmenekülne. De kénytelen megbarátkozni a ténnyel, hogy ő, a duplanulla, mindentől rettegő, kétbalkezes pupák valójában kiválasztott. Meg kell küzdenie a gonosszal.