Semmi különös. Csak éltem... - Egy Széchenyi-leszármazott emlékei

Megjegyzés: Fekete-fehér fotókkal illusztrálva. FÜLSZÖVEG Rengeteg kitűnő visszaemlékezést olvastam életemben. Szinte mindent elírtak előlem, csak a saját történetemet nem; azt - nincs mese - nekem kell megírnom. Merem remélni, hogy lemenőim is elolvassák, mert hiszen főleg nekik beszélem el azokat a történelmi és családi eseményeket, amelyekre vissza tudok emlékezni. Szeretném megírni azt a sok minden szépet, jót, meglepőt, érdekeset; megható, váratlan, mulatságos, hihetetlen és tragikus eseményt, ami velem történt hosszú életem folyamán, és még most is állandóan történik. Nem lett belőlem sem író, sem hős; megúsztam a bombázást, a börtönt, a kitelepítést. Egyszerűen csak sok jóságot tapasztaltam. Azoknak próbálok emléket állítani, akik jók voltak hozzám és már nem élnek, meg azoknak is, akik még élnek és elolvassák, amit írok. Mindenkinek érdekes és különleges az élete, még akkor is, ha esetleg úgy gondolja, mint én, hogy nem történt benne semmi különös... TARTALOM Legrégebbi emlékeim: a Kiskastély / 6 A Nagykastély / 31 Magántanuló lettem / 49 Az ostrom / 77 Visszamegyünk Somogyba / 88 Új otthonunk, a vendégház /118 Esküvőnk. Papa disszidál /180 1956 és ami utána következett / 218 Papa hazalátogat / 264 Idegenvezetői életem / 307 Papa halála / 366 Megint a Kultúránál / 397 A hegy helyett Gárdony / 428 A Sacré Coeur-egyesület / 469 Özvegységem / 488 A harmadik évezred / 509