Shakespeare új tükörben - Esszék és fordítások

FÜLSZÖVEG "Shakespeare hajnala" - "Shakespeare delelője" - "Shakespeare estéje": e hármas tagolás önmagában is mond valamit szándékomról. Könyvem az első kísérlet olyan magyar Shakespeare-kötet kiadására, amelyben a költő különféle korszakaiban kelt drámáinak egymástól elütő stílusjegyeit nem a különféle szemléletű fordítók más-más színezetű nyelve határozza meg, hanem egyetlen, változatlan szemléletű fordítónak a tárgy szerint változó hangja. De hogy Shakespeare-képünk igazán találó legyen, s mentes maradjon minden önkényes elrajzolástól: nem szabad a költőt magános óriásnak látnunk. El kell helyeznünk alakját az emberkéz formálta tájban, mely levegőjét és hátterét adja. Sőt, talán nem árt, ha odafestünk néhány mellékalakot sem: olyan kortárs-drámaírókat, akik a felmagasló kolosszus mögött ma már elhalványulnak, de valamikor egyenlő rangú és egyenlő esélyű munkatársakként dolgoztak Shakespeare-rel egy műhelyben. Abban a különös, aranycsináló boszorkánykonyhában, melyet röviden így emlegetünk: Erzsébet-kor. Négyet e kortárs-drámaírók közül Shakespeare-rel közös művön fúrva-faragva mutatunk be, hogy alakjuk így munka közben, keresetlen tartásban, annál elevenebbnek hasson. A közös mű: a vérpadra küldött Morus Tamásról szóló dráma (Sir Thomas More). E különös történelmi tragédia vonzását csak növeli szemünkben a kézirat mostoha sorsa. A maga korában sem színpadra, sem könyvpiacra nem került - nyilván politikai okokból. Hiszen a trónon annak a VIII. Henriknek a leánya ült, aki a meg nem hajló Morus Tamás fejét leüttette. A helyenként Shakespeare keze nyomát viselő dráma után két ifjabb Shakespeare-kortárs - Webster és Fletcher - egy-egy műve következik. Nem véletlenül esett választásunk épp erre a két íróra. Eltérőbb pályájú csillagokat nehéz elképzelni. Ők egymáshoz egy cseppet sem hasonlítanak, de mindketten nagyon hasonlítanak Shakespeare-hez. Webster a keserű Shakespeare csapását követi: azon a nyomon halad, mint a nagy tragédiák írója. Flacher az édes Shakespeare fényjelei után igazodik: mintha a Szentivánéji álom jánosbogarai vezérelnék. Ők, a különböző tanítványok, példásan mutatják, hogy egy szivárványos fényű, gazdagon összetett tehetség sugárzása hogyan folytatódik - mintegy színeire bomolva - az egyszerűbb utódokban.