Shelagh és Jonathan Routh, ,,Leonardo da Vinci konyhai feljegyzései" kétnyelvű- Magyar Olasz

Eklektikus, sokoldalú, teli megérzésekkel, intelligens, bölcs, újító szellemű, éleslátású, egy szóval egyszeri és megismételhetetlen: Leonardo da Vinci. Valóban furcsa, hogy egy olyan kíváncsi személy, mint ő, olyan kevés írásos emléket, szinte semmit nem hagyott maga után egy olyan témáról, ami mindig is a szenvedélye volt, vagyis az ételekről és a főzésről. Szinte hihetetlen, hogy ő, aki három évet szentelt az életéből leghíresebb festménye, az Utolsó Vacsora megalkotására, aki vagyonának nem is jelentéktelen részét, többek mellett a szakácsnőjére, Battista de Villanisra hagyta, ennyire ne foglalkozott volna mélyebben a gasztronómiával. Pedig amit e tárgyban ránk hagyott, az tényleg szegényes. Mindössze néhány sornyi feljegyzés, aforizma, de például egyetlen recept sem maradt fenn abból a hosszú szolgálatból, amit a Sforzák udvarában töltött az Udvari Ünnepségek és Bankettek Nagymestereként. Talán éppen ezért kísérleteztek többen is azzal, hogy kitöltsék ezt a fájó űrt.