Sine Ira Et Studio - Harag és elfogultság nélkül

Ez a kötet tizenkét előadást köt csokorba a XX. századi magyar történelem különböző témáiról. A hajdani közös múzsa, Clio-ihletetteket, történelmi és irodalmi megközelítésűeket egyaránt. Abban a kölcsönösségben, amely régi vágya az oktatásnak, s máig hiánycikk benne: aminek az egyik alapja a dolgok, folyamatok történeti meghatározottsága, a másik a megvalósulás emberi poézise. Ezekkel az előadásokkal neves történészek és irodalmárok elsősorban nem a tudományt akarták öregbíteni, hanem az időszerű oktatás szakszerűségének növelését kívánták segíteni. Ezért bennük - hol jobban, hol kevésbé - a pedagógiai érdekek is érvényesülnek. A szerzők egy része a tanárokat, más - kisebb - része a tanulókat célozta meg. Egyben azonban egységesek: az információk gazdagságában, no meg a szemléletalakítás igényében. Közel sem valamiféle tematikai teljességre törekvéssel. Nem akarják a lexikális téma teljességében felidézni a század történetét, s különösen nem irodalmát. Választékot nyújtanak belőle, és egyben mintát a választásra. Ezzel bekapcsolódnak korunk didaktikájának egyik fő áramlatába, amelyet a kevesebbet, de jobban jelszóval lehet meghatározni. A közoktatásnak napjainkban szembe kell néznie ezen elv megvalósítási módjainak dilemmájával, ez pedig igazában a válogatás és a megközelítés kérdéseit veti fel. Még ha bizonytalankodunk, tévelygünk is a hogyanok találgatásaiban, egy bizonyosnak látszik: a megvalósítás - benne a válogatás, a szerkesztés - kérdésében a tanár szerepe és felelőssége a jövőben csak növekedni fog. A központi irányítás tervei egyre jobban kiürülnek, maholnap csak a didaktikai feladatok kereteit vázolják fel; e kereteket a tanár tölti meg információs és szemléleti, sőt, informálódástechnikai tartalommal. Erre szolgál a minden iskolára, tanárra kötelező, saját maga által készítendő helyi tanterv. Ennek elkészítéséhez konkrét és nagymértékű segítség ez az oktatásirányítás számára is tanulságos tizenkét előadás