Stanley Kubrick

Botrány és csodálat kísérte mindvégig, az ötvenes évektől kezdve a közel-múltban bekövetkezett haláláig az amerikai filmrendező, Stanley Kubrick (1928-1999) munkásságát. Fáradhatatlan és nyugtalan intellektus, akinek filmjei (A dicsőség ösvényei, 1957; Spartacus, 1960; Lolita, 1962; 2001. Űr-odüsszeia, 1968; Mechanikus narancs, 1971) a kor emberének legalapvetőbb kérdéseire keresik a választ, vagy épp ő maga fogalmazza meg kihívó módon e kérdéseket erőt és fantáziát sugárzó műveiben. Lázadó és fegyelmezetlen, tehetsége nehezen tör utat magának a hollywoodi stúdiók és szuperprodukciók világában. Az amerikai filmgyártásban-filmkészítésben szinte Orson Welles-i akarattal szerez érvényt saját elképzeléseinek. Stanley Kubrick nem sok filmet rendezett, de későbbi filmjeinek (Barry Lindon, Ragyogás, Acéllövedék) bemutatói is mind komoly érdeklődést (s olykor elismerést) váltottak ki a kortársi moziközönségből, ideértve utolsó rendezését, a Tágra zárt szemeket is. John Baxter, a neves életrajzíró monográfiája olvasmányos, közvetlen stílusban mutatja be Stanley Kubrick izgalmas és kalandos, de mindenképpen filmtörténeti értékű életpályáját.