Struktúra és növekedés a modern gazdaságban

A kiadó Nobel-díjas közgazdászokat bemutató sorozatának legújabb kötete Simon Kuznets, orosz származású amerikai statisztikus és közgazdász tudományos életművének legjelentősebb alkotásaiból készült válogatás. Kuznets 1901-ben született Harkovban, 1922-ben települt át az Egyesült Államokba. Egyetemi tanulmányait a Columbia Egyetemen fejezte be, majd 1926-ban doktori fokozatot szerzett. 1927-től a Közgazdasági Kutatóintézetben dolgozott. Több kormányszerv és bizottság tevékenységében vett részt, számos társadalomtudományi kutatóbizottság elnöke. Több tudományos akadémia és társaság tagja, 1949-ben az Amerikai Statisztikai Társaság, 1954-ben az Amerikai Közgazdasági Társaság elnöke volt. 1961-től a Harvard Egyetem közgazdaságtan professzora. Több évtizede foglalkozik a gazdasági struktúrák mennyiségi jellemzőinek országok közötti összehasonlításával, és elsőként hívta fel a figyelmet az ilyen típusú kutatás lehetőségeire és értékére. Lényegében ő tekinthető a növekedéselmélet egy igen speciális területe, a kvantitatív (leíró) analízis megteremtőjének és egyik legavatottabb művelőjének. 1971-ben ,,a gazdasági növekedés empirikusan megalapozott, a fejlődés gazdasági és társadalmi struktúrájának, folyamatának új és a korább8inál mélyebb megértéséhez vezető interpretációjáért" közgazdasági Nobel-díjjal tüntették ki. Kuznetset elsősorban a gazdasági változás érdekli, annak megragadása, leírása, ábrázolása és lehető legmegbízhatóbb magyarázata. Tudományos működésének három, egymással szorosan összefüggő területe van: 1. a kvantitatív analízis, a leíró jellegű összehasonlítás; 2. a komparatív analízis módszertana; 3. az elméleti általánosítás. A növekedési folyamat vizsgálatakor rendkívül sok tényezővel dolgozik, komplex módon szemléli az összefüggéseket. Főként a következő tényezők alakulását kíséri fokozott figyelemmel: a népesség megoszlása (szerkezete) demográfiai és gazdasági szempontból; a termékszerkezet változásai; a technikai haladás; a tőke és a munkaerő minőség és alkalmazási területek szerinti változása; a társadalmi környezet és a piaci formák átalakulása; a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kialakulása és fejlődése. A kiadó a kötet összeállításakor arra törekedett, hogy Kuznets sokoldalú tudományos tevékenységét a lehető legteljesebben mutassa be. A szerző három fő művére - A modern gazdasági növekedés üteme, szerkezete és terjedelme (1966), Gazdasági növekedés és szerkezet (Válogatott tanulmányok, 1965) és A nemzetek gazdasági növekedése; össztermelés és termelési szerkezet (1971) - támaszkodó válogatás szemelvényei a kuznetsi életmű legjelentősebb eredményeit tartalmazzák, amelyek alapján sok gazdasági jelenség válik érthetőbbé, és amelyekből a gazdasági növekedés újabb modelljeit lehet megalkotni. A kötet ezért nemcsak a növekedéselmélet e területével most ismerkedő fiatal közgazdásznemzedék számára hasznos olvasmány, hanem értékes ismereteket és útmutatást nyújt a növekedéselmélet avatottabb művelőinek is.