Szabadnak születtek. Huszonévesek a rendszerváltásról

DVD melléklettel. 989 a kelet-közép európai régió számára sorsfordító jelentőségű év volt. Véget ért az államszocialista diktatúra, a Szovjetunió által megszállt országok visszanyerjék szabadságukat és függetlenségüket, és hozzákezdhettek egy új, demokratikus világ felépítéséhez. Az egypártrendszer helyére szabad választásokon alapuló parlamenti demokrácia lépett, a központosított, szocialista tervgazdaság helyét átvette a piacgazdaság, lebomlottak a tájékozási monopóliumok, kiépültek a sajtószabadság intézményei, alkotmányba foglaltattak a hatalommegosztás garanciái. 1989 a szabadság önfeledt, eufórikus ünnepének éve volt ebben a régióban. Történelmi léptékkel tekintve pillanatok alatt megtörtént az, amiről néhány hónappal korábban az emberek álmodni sem mertek: a szovjet birodalom országaiban egymás után omlottak össze a diktatúrák, lebomlott a Nyugat és Kelet-Európát elválasztó vasfüggöny, 40 év diktatúra után újra szabadon lehetett utazni, beszélni, élni. FÜLSZÖVEG Vajon mit jelent a rendszerváltás azoknak a mai huszonéveseknek, akik a nyolcvanas években születtek, és akiknek az életében a szabadság éppen olyan természetes adottság, mint a friss levegő. Vajon mit tudnak és hogyan vélekednek a ,,rendszerváltás gyermekei" mindarról, ami 89-ben történt? Ismerik-e a változások főszereplőit és szimbolikus eseményeit: mit jelent számukra a berlini fal lebontása, Lech Walesa vagy Václav Havel képe? Hallottak-e valaha a ,,négy igenes" népszavazásról, a Duna-gate botrányról vagy az Ellenzéki Kerékasztalról? Tudják-e ki volt Mihail Gorbacsov vagy Helmut Kohl, hallottak-e arról, hogy mi történt 1989. június 16.-án a Hősök terén és ugyanezen a nyáron a pekingi Tienanmen téren? Mi jut eszükbe, ha azt a kifejezést hallják, hogy rendszerváltás? És hogyan látják az ezt megelőző 40 évet, a puha diktatúra korszakát? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre kerestem a választ azoknak a kutatásoknak a során, amelyeket a rendszerváltás gyermekei, a mai huszonévesek körében végeztünk munkatársaimmal. Azokat kérdeztük meg, akiknek szülei még csak titokban hallgathatták a Szabad Európa Rádiót, sorban álltak a banánért, évekig vártak a Trabant kiutalásra és görcsbe rándult a gyomruk, ha átléptek a határon, ám akik maguk már szabadon választhatnak a tájékozódás millió csatornája között, megállás nélkül hajthatnak át az országhatárokon, nem ismerik a hiányt és a sorban állást, viszont ismerik a létbizonytalanságot, a munkanélküliséget és a lecsúszástól való rettegést.