Széchenyi István Gróf: Hitel. (Hasonmás kiadás). Az eredeti könyvet 1830-ban Pesten adta ki Petrózai Trattner J. M. és Károlyi István.

ELŐSZÓ Nincs olly bölcs a' világon, ki még igen sok hasznossal ne nevelhetné tudományit, mint viszont alig van olly tudatlan a' földkerekén, kitül egyet 's mást nem lehetne nagy haszonnal tanulni. Minden emberben van valami jó, mint virágokban méz, 's így reméllhetem a' Közönség engedőleg fogja ezen Értekezést fogadni. Én azt szeretem hinni: minden jobb lelkű ember bizonyos vágyást hordoz szivében - ha bár sejtetlen is - magán, felebarátin 's mindenen, a' mi őtet környezi, szüntelen javítni. Ezen a' tökéletesbhez ellentállhatatlan vonzódás legszebb tulajdona az emberi léleknek; 's a' mint halhatatlan része jobban 's jobban fejledez, annál inkább nő 's erősödik az benne. 'S e' szünetlen vágyás következésében leend lassan lassan a' vad Esquimaux emberré, az által emelkednek egész nemzetek előbb utóbb tökéletesb, virágzóbb, boldogabb létre, 's annak mindennapi előmenetelét gátolni akarni, éppen olly hasztalan munka, mint annak ugylétét tagadni, öncsalás. Vissza TARTALOM Előszó Bévezetés 21 Néhány a' tárgyat megelőző észrevétel 27 A' magyar birtokos szegényebb, mint birtokához képest lennie kellene 41 A' Magyar nem birja magát olly jól, mint körülményei engednék 61 A' magyar gazda ma nem viheti mezeit a' lehető legmagasab virágzásra 76 Magyarországnak kereskedése nincs 108 Mit kell tenni 's mit kell kezdeni? 153 Bérekesztés 220 Végszó 264