Szegény fiatalok

- Baby, akarsz perecet? - Tessék? - Sósperecet akarsz? - Van pénzed? - Huszonnégy fillér. - Ah! Baby előkelően belesóhajt a tavaszba, majd megvetően félrehúzza a száját. - Na? - Ne is folytasd, úgy el vagyok keseredve. - Szóval nem akarsz perecet. Na, jó. Erre már nem is válaszol, csak durcásan ránt egyet a vállán. Egyáltalán érdemes ilyesmire válaszolni? Itt ül a fiúval a Halászbástyán, egy kőpadon, már fél órája ti! itt a tavaszban és még sósperecet is egyék? Hát ez volna a boldogság? Baby összehúzza divatosra tépdelt szemöldökét és zöldesszürke szemeit fáradtan lehunyja egy pillanatra. Oh, Istenem, hát ezt is megértem. Pesti lány volt és így érthető, hogy huszonegyéves korára, 164 centi magasan is Baby maradt: ezépen kifejlett, formás testű 54 kilós Baby. Mozdulatai puhák és kényelmesek, mint az elkényeztetett kis cicáé, mert Baby nem szereti az izgalmakat, viszont utálja az egyhangúságot is...