Szélcsend alatt-Az élettől ellesve

Az 1863-ban megjelent Szélcsend alatt és az 1878-ban kiadott Az életből ellesve elbeszéléskötetek között tizenöt esztendő telt el; ebben a tizenöt évben születtek Jókainak többek között olyan regényei, mint A kőszívű ember fiai (1869), Eppur si muove! (1872), Fekete gyémántok (1870), Az arany ember (1873), A jövő század regénye (1872). Ezek a kiegyezés körüli évek jelentik publicisztikai tevékenységének élénkülését is, ami együttjárt azzal, ami az 1840-es évektől amúgy is jellemezte az irodalmat: a novellaforma - elsősorban a tárcanovella - előtérbe kerülése, az irodalom zsurnalizálódása, a sajtó keresletéhez való igazodás. Jókai, akinek maga alapította lapja is volt (A Hon), különösen az 1860-70-es években a lapok keretei között politikai, publicisztikai, szépírói késztetésének egyaránt teret adott; akkoriban kiadott elbeszéléskötetei is ezt a komplex működését bizonyítják. A fordulatosság, az anekdotaszerű elbeszélésmód, a meseelemek gazdagsága, a tematikai sokféleség (kuruc tárgyú, kuriózumkereső, krimiszerű stb.) mint állandó elem ezt az összeállítást is jellemzi.