Szent Maximilián Kolbe

II. János Pál pápa 1982. október 10-én szentté avatta Maximilián Kolbe lengyel minorita atyát. A Szent 1941. augusztusában, a felebaráti szeretet önkéntes áldozataként Auschwitzban halt mártírhalált. Egyesekben talán felmerül a kérdés: vannak még szentek? Felvilágosult, modern korunkban van még realitása, valós tartalma e szónak: szent? Miféle teljesítményt "jutalmaznak" ezzel a jelzővel a XX. században? Mindenki, akit csak egyszer is megérintett a halál lehelete, átélhette, milyen emberfeletti erőket képes felszabadítani bennünk az életösztön. A megsemmisülés fenyegetése micsoda elképesztő fizikai és intellektuális teljesítményeket tud létrehozni! Végtére is az ember számára az élet - a közgondolkodás szerint, a viszonylagos igazságok világában - a MINDEN. Ezért az életért, ezért a MINDEN-ért, tehát a halállal szemben - a közgondolkodás szerint, a viszonylagos igazságok világában - mindent szabad, minden megengedett. Ez a könyv - immár harmadik kiadásban, szentté avatása alkalmából - azt az embert mutatja be, aki visszájára fordította ezt az emberileg evidens gondolatot. A sors - a gondviselés, Isten - felajánlotta neki az életet; ő a halált választotta. Nem akarta kiügyeskedni a túlélést, nem fogadta el a vakszerencse döntését, mely megkímélte a fogoly-tizedeléstől, hanem önként vállalta az éhhalált. Egy fogolytársa, Franciszek Gajowniczek őrmester helyett, egy másik EMBER helyett, akiről csak annyit tudott, hogy családja van és nem akar meghalni, önként beállt a kivégzendők közé. Mert keresztényi mivoltát nem a közgondolkodás normái szerint élte meg. Mert lélekben átnőtt a viszonylagos igazságok világából az abszolút igazságok birodalmába. Mert önmagánál jobban szerette az EMBERT, azon mérce szerint, amelyet Jézus fogalmazott meg: "Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja testvéreiért." Ez a teljesítmény: a szentség, Szentnek lenni, szentté válni: "abszolút" teljesítmény. Az Egyház, érzékeny lélekkel reagálva a kegyelmi jelekre és a Szentlélek sugallatára, a keresztáldozat fényében ragyogó oltárának dicsőségébe emelte Szent Maximilián Kolbe alakját. Tanúságul és tanulságul minden időknek és minden nemzedéknek. Vissza TARTALOM Jan Dobraczynski: "Isten szegénye" Magyarországon (Gondolatok a magyar Kolbe-kötet elé) 7 Jan Dobraczynski: Isten szegénye 11 Bevezető 13 Az Ember 16 A döntés 21 Háború 27 Értetlenség 31 Niepokalanów 37 Mugenzai no Seibo no Kishi 41 Újra Lengyelországban 58 Megszállás 65 Az áldozat 74 A Szent 89 Assisi Szent Ferenc buzdítása fiaihoz 93 VI. Pál pápa imája a boldoggá avatási szentmisén 94 Szemelvények boldog Maximilian Kolbe írásaiból 95 1912-1918 Lelkigyakorlatos feljegyzések 97 Levelek az édesanyjához 109 Lelkigyakorlatos feljegyzések 1918-ból 112 Naplójegyzetek 113 1919-1927-1928-1941 Levelek útközben. (Marseille, Földközi-tenger, a Sinai-hegynél, Kínai-tenger, Sanghai) 149 Égi Édesanyánk névnapjára 152 A Szeplőtelen szobra 154 Hogyan ismerjük meg Istent 158 A Boldogságos Szűzhöz (Imádság) 161 Az olvasásról 164 Szentgyónás és szentáldozás 166 Az Úr Jézus követése 174 A szenvedő Úr Jézus 174 Az utolsó levelezőlap 175 Halotti bizonyítvány 176 Kamil Venzel Ofm: Maximilian atya leveleiből, és mondásaiból 177 Assisi Szent Ferenc: Imádság 181 Emlékezések Tadeusz Chróscicki: Pawiakban 185 Juventyn Maria L. Mlodozeniec: Az első elhurcolás 187 Henryk Sienkiewicz: Az első éjszaka a táborban 189 Konrad Sweda: Visszaemlékezéseiből 189 Mieczyslaw Koscielnak: Auschwitzban 190 Bruno Borgoviec: A halálkamra 193 Zivko Kustic: "Az éhségverem önkéntese" (Boch doktor fertőtlenített fecskendője. Egyetlen fakoporsó az oswiecimi krematóriumban.) 194 Mieczyslaw Kieta: Maximilian atya 197 Wojciech Zukrowski: A vértanú 201 Krysztof Kakolewski: Beszélgetés Gajowniczekkel 203 Theodor von Wittinghoff-Schell: A Jó Pásztor útján 208 Theresa Przanowska: Boldog Maximilian imádsága 208 Balássy László: Auschwitzi szárnyas oltár 209 Hajdók János: Két emlék (Boldog Maximilian szobájában - M. Kolbe utolsó cellája) 209 Áttekintés évszámok szerint 219 Templomok és kápolnák boldog Maximilian Kolbe tiszteletére 232 Utószó 235