Szeresd felebarátodat

Az 1930-as évek második felében játszódik a regény. Hitler uralomra jutott Németországban, felállították a koncentrációs táborokat. Németország Hitlerrel nem azonosuló része most kapott észbe. A nácizmus első számú céltáblái, zsidók, művészek és a rendszernek nem tetsző különböző pártállású nők-férfiak fejvesztetten menekülnek el, rajzanak szét Európa különböző országaiba. Németország után Ausztria kerül sorra. Senki nem tudja, melyik irányba menjen, leginkább az óceánon túlra szeretnének, de ahhoz munka, pénz, rokonság, befogadási nyilatkozat, papírok tömkelege kellene. Bécsből indul el a regény főhőse is, a szerelmével végre befogadó országra szeretnének lelni. De a menekültáradattól minden állam fél, előbb-utóbb mindenhonnan kitoloncolják őket. Ausztriából Csehszlovákiába, aztán vissza, aztán Svájcba, majd Párizsba, egyik börtönből ki, a másikba be# Keserves és kilátástalan az életük, úgy tűnik, ők az áldozatok Európa államainak sakkjátszmájában. Aztán mintha Párizsban megnyugodnának kicsit, itt legalább együtt lehetnek. Munkát találnak, az élet mintha még tartogatna számukra csekély boldogságot. Mi, az olvasók tudjuk, hogy ez is csak időleges lehet, Párizs után is mereszti már karmait a Führer. És ekkor következik be a csoda: a szerelmesek beutazó vízumot kapnak Mexikóba. Remarque szereti az embereket, humanitása nem hagyja, hogy ilyen értékes emberek elpusztuljanak. Izgalmas, pergő, hol fájdalmas, hol felemelő, igazi katartikus olvasmány.