Szimbiózis 1994/3. KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIAI HÍRADÓ

KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIAI DIÁKFÓRUM 1990-1994 Identitás, tolerancia, másság... csak néhány azokból a fogalmakból, amelyek az elmúlt években, főként a 90-es évek elejétől, hangsúlyt kaptak a sajtóban, a tévében, a rádióban! Ajtókat, ablakokat kitárva, az ország mint óriási, folyamatos forgalmú pályaudvar váróterme, hatalmas tömegeket fogad be, szűr meg, ereszt át: az emberek szeme előtt válnak nemzetközivé eddig akváriumként elzárt világok, mindennaposak a különböző népek közötti kapcsolatok. A permanens másság sűrűsödő atmoszférája a demokrácia egyik próbája, nem mindenki viseli el, nem mindenki képes alkalmazkodni hozzá: az elmúlt években is hallhattunk-olvashattunk intoleráns nézeteket - amire példa az ún. fejlett nyugati demokráciákban is akad, de úgy vélem, hazai specialitás, hogy magasan kvalifikált értelmiségiek szájából-tollából! S mindjárt hozzátehetjük: mindig akadnak egyesek, kisebb-nagyobb csoportok, amelyek csak jeladásra várnak, s mint az intolerancia kommandói, lecsapnak! Még azok is, akik elfogadják a másságot, a magyarországi demokratikus hagyományok vékony burkában sokszor elbizonytalanodnak: meddig tűrhető az intolerancia? Valóban: megfér-e az identitástudat folyamatos hangsúlyozása pl. az etnikai toleranciával? Amikor 1990 szeptemberében száznál több hallgató jelentkezett frissen birtokba vett szobáink egyikében, azzal a kéréssel, hogy felvennék a kulturális antropológia alapozó kurzusait, több kérdés merült fel tanszékcsoportunk maroknyi gárdájában! Először is, fogalmunk sem volt arról, hogyan oktassunk ennyi embert? Hogyan vezessük be őket az idehaza jóformán teljesen ismeretlen diszciplína alapjaiba? (1993. szeptemberében 253 diák jelentkezett szakunkon!) Részletes adatlapot töltettünk ki a diákokkal, hogy megtudjuk milyen szakról jöttek, milyen idegen nyelveket bírnak, milyen az érdeklődési körük? Ennek alapján reméltem megtudni, miért jelentkeztek nálunk, mit várnak tőlünk, és nem utolsó sorban mi mit válhatunk tőlük? A skála elég meglepő volt, hiszen a bölcsészkari szakokon kívül jelentkeztek más karokról, sőt más budapesti és vidéki egyetemekről is. Legnagyobb létszámban a nyelvszakok, a pszichológia, a szociológia és a történelem hallgatói jöttek. Ami az érdeklődést illeti: a világ minden tája, az emberi kultúra csaknem minden megnyilvánulása szerepelt valamilyen formában: úgy tűnt, mintha a fiatalok kurzusainkban keresnék a kulcsot a kultúra titkainak feltárásához, vagy olyan iránytűt, amely segít eltérő-különböző kultúrák között eligazodni...