Színek és évek - Hangyaboly (A Magyar Próza Klasszikusai 12.)

A Színek és évek (1912) lapjain egy asszony mesél az életéről, azokról a drámai változásokról, amelyek a nők módos önállótlanságának összeomlását, az illúziók vesztét hozták magukkal. ,,Mint valami idegen, tarka képeskönyvet, úgy forgatom, lapozgatom néha a múltamat" - mondja Pórtelky Magda, aki bolondos és tragikus évek után hagyja maga mögött az asszonysorsok több évszázados programját: ,,egy férfival mindent el lehet érni, őáltaluk el lehet jutni mindenhez." A Hangyaboly (1917) zárdába szorított világát viharos érzéki feszültség jellemzni: elfojtott sóvárgás, titkos vágyakozások és kölcsönös féltékenységek az egyneműek zárt közösségében. Kaffka Margit a női lét kérdéseit a maga korában botrányos nyíltsággal - és máig érvényes éleslátással ábrázolja. ,,A folyosó a zárdában az, ami a világban az utca! Aki szükségtelenül és sokat jár a folyosóra, arról tudni lehet, hogy nem ok nélkül teszi: az olyan itt, jól jegyezzétek meg, mint akit odakünn <>-nak neveznek."