Színfoltok

Sebők Zsigmondot leginkább a gyermekirodalommal összefüggésben szokta emlegetni az utókor, hiszen neki köszönhetjük Mackó úr, később Dörmögő Dömötör kalandjait valamint számos más mesét is. Ugyanakkor érdemes felnőtteknek szóló írásait is kezünkbe vennünk, hiszen jó pár elbeszélést is írt, melyek Jókai és Mikszáth stílusát idézik. Utolsó műve, a Színfoltok halála előtt két évvel, 1914-ben jelent meg. A kötet darabjai a békeidők nyugalmát idézik, ugyanakkor már beszűrődik a háború komor borzalma is a sorok közé. Az elbeszélés-gyűjtemény darabjai kaleidoszkópként tárja az olvasó elé a kor világát: a mesemondó-elmélkedő író megfigyeléseit és emlékeit gyűjti össze - ír a divatról, Zsolna aszfaltozásáról, felolvasóestről, a jó és a rossz újságíróról, a kis gázkályháról, és még megannyi színfoltjáról az őt körülvevő világnak.