Színművek (Sütő)-Pompás Gedeon-Egy lócsisz. virágvas.-Csillag a mágly.

Görömbei András írja: "Sütő András történelmi drámáiban kis közösségben, testvérek, barátok közötti feloldhatatlan ütközéseket látunk a történelmi idő markában. Nagyobb erők szorításában tehát. A kényszerűség helyzetében. A drámák történelmi és mitikus világában mai életünk vizsgázik, mi kényszerülünk választani a különféle magatartásmódok között. Nekünk kell eltűnődnünk a bőrünkön is érezhető tragikumon, hogy mit ér az a mozgalom, amelyik a legjobb eszméit-embereit kényszeríti szembenállásra és pusztulásra. Nekünk kell óvakodnunk a dogmatikussá vált eszmék gyilkos indulatától s a védtelen nyitottság önveszélyességétől. Nekünk kell választanunk a csúszó-mászó létezés és a sajátosság méltósága között, s felfognunk a biblikus gyökérzetű, korszerűvé szenvedett evidenciát - Sütő András parancsainak lényegét: >>Ha porból lettünk is: emberként meg nem maradhatunk az alázat porában!<< Sütő András nem azért írja drámáit, hogy a történelmet felidézze, vagy hogy eggyel több műve legyen, hanem - maga mondja - hogy eggyel kevesebb csomó a torkában. A tarka vesszők jegyében alkot... a várakozás lámpásait gyújtogatja... a félelmek, álomkommandók Getszemáné-éjszakáján is."