Szívgyökér - régi és új írások, 1954-2008

Szüleim szerint 1937. március 19-én születtem. Életemnek ezt a mégiscsak eseményét a hivatal csupán későbbre ismerte el. Édesapámnak jártányi ereje sem volt már az utolsó tavaszán, mégis mindig menni akart, s mikor leesett a kórházi ágyról és összezúzta magát, odakötözték. Kérdezgettük, mit akar. ,,Dógom van" hajtogatta. ,,El kell vinnem az ekevasat a kovácshoz." Édesanyám: csupa nyugtalan tevés, meggondolatlanság. Beszéde - témában, térben, időben - össze-vissza ugrál. A szürrealizmust, a montázstechnikát eredendően nem a franciáktól tanultam. Gyűlés meg gyülekezet - összemosódnak gyermekkoromban. A cél soha nem szentesíti az eszközt. Prométehusz, azt hiszem, tolvaj volt, meglopni sem a természetet, sem egymást nem szabad; sem az embereknek, sem az isteneknek. Persze. Neo-kubizmus; kockakővel. Hogyne. Akár nemzetközi körözésre, nem ál-, s eredendően nem is divat-szakál. A borotvapengét, azt eltettem. Ki tudja ? Meglehet, jó lesz egyszer pengetőnek; ereimre. Ugyan. Nyelvtudásom alapjait - von Történelem hozom... a szőnyeg szót a szőnyegbombázás összetételben hallottam először. Az összehasonlító nyelvészet? Érdekel. A szoldát, például, csupán írásban más németben és az oroszban. Elég korán, 1955-ben. Aztán meg? különböző kolostorokban szerzeteskedtem, mint másolóbarát. Voltak esztendők mikor azt hittem, örökre összeforrt az ajkam. Elemi erők szaggatták föl, nyers sebbé. Meglehet, beheged megint, ezúttal csakugyan végleg...