Szociális rendszer és szociális változás A KÉT FOGALOM JELENTÉSÉNEK ÉS TÖRTÉNETÉNEK KUTATÁSA

E vizsgálódás kiindulópontja: számos szociológiai elméletnek ama sajátossága, hogy nem képes megoldani a társadalmi és szociális élet változatlan és változékony vonásai közötti viszony problémáját. űA mindennapi tapasztalat a társadalmasulásnak ezt a két oldalát többnyire problémamentesen állítja egymás mellé. E tapasztalat számára az emberek társadalmi viszonyai "állapotok, amelyek olyanok, amilyenek", egyszersmind pedig olyanok, amelyek "örökké változnak". Az az ellentmondás, amelyet itt egyszerűen tudomásul vesznek, kezdettől fogva foglalkoztatja a szociológiát. Ennek adózott a szociológiai statikának és dinamikának az a kétes értékű megkülönböztetése, amjely Comte és Spencer óta vált divattá a régebbi társadalomtanokban. E tanok bírálata, amely a század vége felé fogalmazódott meg Európában és az Egyesült Államokban, megpróbált ugyan megszabadulni az elméletnek ettől a kettéosztásától; elsősorban ennek az időszaknak az összehasonlító társadalomtanai, pl. Tönnies-é készítik elő az egységes elmélet gondolatát. Ekkor azonban olyan elgondolások keletkeznek, amelyek a társadalmasulás két vonása közül az egyiket, - vagy a szociális struktúrát, vagy a szociális folyamatot - részesítik előnyben. Különösen érvényes ez az általános empirikus szociológiának azokra a kezdeményeire, amelyek a húszas, harmincas években születnek. Ettől kezdve viszonylag könnyen megkülönböztethetők a szociális rendszer és a szociális változás elméletei, s e kétfajta elmélet alig hozható egymással kapcsolatba. A szociológiai tanoknak hol a statikát, hol a dinamikát tudomásul vevő belső megkülönböztetése olyan egymással versenyző elméleti próbálkozások elkülönülése alakjában tér vissza, amelyeknek egyik fajtája a strukturális, a másik fajtája pedig a folyamati vonásokat hangsúlyozza a társadalmasulásban.