Szójelentéstan

ELŐSZÓ A jegyzet megírásában az a szándék vezetett, hogy a magyar nyelv köréből olyan képzési anyagot adjunk.a tanári pályát választó hallgatóság kezébe, amelynek feldolgozásával bepillanthatnak a szavak jelentésének bonyolult és sokszínű világába. Amikor arra gondolunk, hogy miért van szüksége a gyógypedagógiai tanárnak a jelentéstan tanulmányozására, két szempontra ügyelve kell keresni a választ a feltett kérdésre. Az egyik válasz a tanár általánosan ismert hivatására, a nevelésre és oktatásra vonatkozik. Nem lehet eredményesen nevelni, ha nem ismerjük a nevelés eszközének, a szónak a felbecsülhetetlen erejét, amely a jelentésének árnyalt és finom használatából ered. Csak az tud jól és eredményesen nevelni, aki birtokában van az expresszív, a kifejező közlés eszközeinek, aki nemcsak a fogalmi tartalmat ismeri, hanem gondosan ügyel a nyelvhasználat során a szavak hangulati értékére és a használati kötöttségre. A pedagógus csak úgy érheti el, hogy szavainak meglegyen az expresszív hatása, ha ismeri stílusértéküket. Mindenkor figyelembe kell vennünk, hogy jelentés nem merev képződmény, amelyet logikai műveletek segítségével szigorúan körülhatárolhatunk, hanem olyan kapcsolat, amelyen áttetszik a beszélő és hallgató pszichikuma. Találóan fejezi ki ezt a kapcsolatot Kosztolányi Dezső: A lélek beszéde című rövid írásában: "Azok, akik a nyelvet pusztán gyakorlati eszköznek tekintik, melynek célja az, hogy környezetünkkel megértessük magunkat, végzetes tévedésben leledzenek. Kívülről szemlélnek egy működést, mely belső. Egyszerűnek tartanak olyasmit, mely bonyolult és szövevényes. ...A nyelv az ember vallomása. Ez különbözteti meg az állatoktól. Leheletével beszél, a lélegzésével, melyet az ősnépek léleknek hívtak. Kétségtelen, hogy1 sok esetben szolgálja őt a nyelv, de sok esetben ő maga szolgálja a nyelvet, ezt a titokzatos valóságot, melyben legmélyebb ember volta tárul ki". A szavak jelentésének tanulmányozására serkentő másik indíték az eredményes gyógypedagógiai tanári tevékenység követelményével függ össze. A XVII. és XVIII. század fordulóján élt neves nyelvesztétikus, Jean Paul szerint a nyelv "elhalványult metaforák szótára". Ezt a felismerést a nyelvelsajátítás pedagógiájában is hasznosítani lehet. A szókincs gazdagítása csak akkor lehet eredményes és csak akkor lehet "kreatív", ha a gyermeki pszichikum képes a köznyelvi metaforák (pl. vasgyúró, megorrol stb.) szinte ösztönös megértésére és megalkotására. Vissza TARTALOM Mivel foglalkozik a szójelentéstan? 5 A szó felépítése 6 A szó nyelvi funkciója: a jelentés 8 A szavak hangalakjának és jelentéstartalmának viszonya 10 A hangutánzó és hangulatfestő szavak 12 A magas és mély hangrendű alakpárok 16 Az egy- és a több jelentésű szavak 17 A jelentéskör 20 Az állandó és alkalmi jelentés 22 A szóhangulat 23 A köznév és tulajdonnév jelentésének különbsége 26 Az azonos alakú szavak 28 A rokon értelmű szavak 31 Az ellentétes jelentésű szavak 39 A hasonló hangzású szavak 40 Az eltérő alakú és jelentésű szavak 42 A jelentésváltozás fogalma 43 A névátvitel 47 A hasonlóságon alapuló névátvitelek 49 Az érintkezésen alapuló névátvitelek 54 A jelentésátvitel 55 A jelentésváltozás egyéb módjai 58 1. A jelentésbővülés, jelentésfejlődés 58 2. A jelentésszűkülés 60 3. A jelentéselveszés és jelentésavulás 60 4. A jelentésmegoszlás 61 5. A grammatizálódás 62 A szóképek (trópusok) 63 A köznyelvi és költői képek 67 A képzavar (katachresis) 68 A szóképek fajtái 69 A hasonlat (similitudo) 69 A metafora 71 A szinesztéziák 74 A metonímia 76 A szinekdoché 78 A megszemélyesítés (personificatio) 80 Az allegória 82 A szimbólum 83 Irodalomjegyzék 87