Szökés államérdekből

Néhány nappal azután, hogy a Nevezetes Pofonok Társasága átmentette üléseinek színterét madame Roger kantinjából a zagorai helyőrség kantinjába, a megszokott hőség uralkodott a Szaharában. Szélvész tombolt üvöltve a homokdombok között és eszeveszett dühében szórta a homokot, noha a Szahara felett szellő se mozdult, csak az átforrósodott levegő remegett egy helyben, elmosva a távoli dűnék körvonalait. Szélvész Alfréd nem ok nélkül tombolt és üvöltött a homokdombok között és szórta egyre, tehetetlen haragjában a homokot, amíg a három légionárius szeme, szája, meg nem telt a Szahara forró, szúrós homokjával. A fent említett három légionárius ugyanis, nagy hozzáértésről és lelkiismeretes alaposságról téve tanúbizonyságot, szívós kitartással verte őt. A verés látható élvezetet jelentett. Na, persze nem Szélvész Alfrédnak, akit vertek, hanem a három légionáriusnak, akik verték.