Szóló

Szólista - széles repertoárral. Osztovits Levente, az Európa Könyvkiadó egy éve elhunyt igazgatója világéletében kórustag volt: minden iskolájában, minden munkahelyén, minden ,,kórusban" szívesen dolgozott, és mindenütt mindenkinek természetes volt, hogy szólót énekel. Aki gyerekfejjel címszerepet kap az iskolai színtársulatban, az felnottként is a legkeményebb munkát követelo foszerepekkel tartozik a közönségnek - mintha ez lett volna az életelve, a szigorú, csöndes elvárása magával szemben. Dramaturgként kijárta az élet színiiskoláját, tanárként generációkat nevelt fel, kiadói szerkesztoként, majd foszerkesztoként, igazgatóként negyven éven keresztül szolgált egy megszállott irodalmi muhelyt: az Európát. Szerelmes elhivatottsággal kórusokat hangolt össze, aztán a legkülönfélébb színpadi és irodalmi mufajokban szólózott nekünk. Ez a kötet zömében rádiós jegyzeteinek gyujteménye, így vagy úgy mindannyian benne vagyunk, akikkel pályája során együtt énekelt. Köszönjük, nem felejthetjük el. Osztovits Levente (Gyor, 1940. szept. 7.-Budapest, 2006. június 16.) dramaturg, mufordító, irodalomtörténész, egyetemi tanár. 1965-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, és még abban az évben az Európa Könyvkiadó szerkesztoje lett. Dramaturgként dolgozott a veszprémi Petofi Színház, majd a kecskeméti Katona József Színház, késobb a debreceni Csokonai Színház kötelékében. 1972-tol drámatörténetet oktatott a Színház- és Filmmuvészeti Foiskolán, majd Egyetemen, 1990 óta az intézmény színházelméleti tanszékét vezette. Az Európa Könyvkiadónak 1973-tól foszerkesztoje, 1988-tól igazgatója volt. Számos muvet fordított, többek közt Francis Scott Fitzgerald, Carson McCullers, Truman Capote, Gerald Durrell, Samuel Beckett munkáit, és Közvetítések címmel tanulmánykötetet publikált az angol és az amerikai irodalomról. Díjaival, kitüntetéseivel nem szeretett hivalkodni.