Szondi (az ösztönprofiltól az elméletig)

ESETILLUSZTRÁCIÓKKAL, A SZÁMÍTÓGÉPES ADATFELDOLGOZÁS INSTRUKCIÓJÁVAL ÉS PÉLDÁKKAL. A sorsanalízis úgynevezett genotropikus elmélete gyakorlati megfigyelésre épült. Szondi 1937-ben teszi fel először a kérdést: milyen motívumok határozzák meg a partnerkapcsolatok létrejöttét, mi lehet a háttérben az az indíték, amelynek alapján két ember kölcsönösen kiválasztja egymást, amely meghatároz erős rokonszenvi vagy ellenszenvi választást? Miközben a magyarázatot kereste, feltűnt, hogy a választó és a választott nagyon gyakran erőteljesen megnyilvánuló azonos (vagy éppen teljesen ellentétes) tulajdonságokkal rendelkezik. Szondi ennek okát abban nevezi meg, hogy a két embert jellemző tulajdonságok bizonyos örökletes betegségformák jellegzetességei között is fellelhetők, és habár a két személy nem beteg, de konduktora e betegségeknek, azaz "génrokon"; és a kölcsönös rokonszenvi megnyilvánulást e konduktorság, a génrokonság ténye motiválja. A választás tehát örökletesen szabályozott - mondja Szondi -, a konduktorság állapota az a közös sors, amelynek révén egymásra találnak, a jelenség maga pedig a "genotropizmus", a gének által sugallt információra reakcióként adott vonzódás. Szondi feltételezi, hogy a genotropikus vonzóerőt olyan latens, recesszív gének szabályozzák, amelyeknek manifesztációja ugyan akadályozott, de ennek ellenére képesek a fenti eredmény létrehozatalára...