Szüntelen keresés - Intellektuális önéletrajz

Karl Popper századunk legjelentősebb filozófusainak egyike, aki igen világos stílusa, érthetőségre törekvése miatt szakmai körökön túl is ismert és olvasott szerző. Első könyve (A tudományos kutatás logikája, 9726008) a Bécsi Kör kiadványai közt jelent meg, így sokáig - tévesen -, a logikai pozitivizmus képviselőjeként tartották számon, holott a logikai pozitivizmus egyik legfőbb és legeredményesebb bírálója volt, aki mind az ún. protokolltételek, mind a verifikációs stratégiák kapcsán szemben állt Carnapék nézeteivel, sőt, a tudományelméletben azt a maga sokkal rugalmasabb, ún. falzifikációs elméletével helyettesítette. A későbbiekben a kritikai racionalizmus Kanton és Russelen tájékozódó vezérképviselője lett (irányát ma Hans Albert képviseli a legintranzigensebben, többek közt a hermeneutikai filozófia ellenében). De tevékeny részese volt mind az angolszász, mind a német nagy filozófiai vitáknak is, így Adorno és Habermas fő vitapartnere volt az ún. pozitivizmus-vitában. Sokan tartják számon úgy is, mint Wittgenstein egyik legfőbb ellenlábasát, egyúttal azonban úgy is, mint a Wittgenstein inaugurálta analitikus filozófia nagyját. Utolsó korszakában - elsősorban szféra-elméletével - a szellemi valók ontológiájával foglalkozott, szakítva mind a hagyományos metafizikával, mind a kritikai ontológiával, de tematikailag azok tradícióját folytatva, újraértelmezve. Szellemi önéletrajzában, amelyet 1974-ben adott ki először, valóban csak szellemi, filozófiai fejlődésével foglalkozik (még a zenéről, mint másik legnagyobb szenvedélyéről emlékezik meg érdemben), könyve tehát nem ,,érdekes", színes önéletrajz, hanem egy filozófiai pálya belülről való bemutatása, amely természetesen feltételezi, hogy az olvasó jártas századunk filozófiájának alapkérdéseiben és alapkontroverziáiban. - Kitűnő könyv, de csak filozófiailag iskolázott, lehetőleg Popper életművében is járatos olvasóknak ajánlható.