Táborhegyen és golgotán

Részlet a könyvből: BEVEZETŐ IMA Édes Istenem! - Életem minden percében érzem túláradó jóságodat, szeretetedet. Lelkem antennáját szüntelenül Feléd irányítom hogy felfogjam hangodat, megértsem akaratodat. Te szólsz hozzám mindenből: a Nap fényéből, meleg sugaraiból, s a bárányfelhők játékából, a viharból, katasztrófákból, a virágok pompás illatából, szinéből, - az eseményekből, az örömökből, csalódásokból, a lelki könyvekből, s főleg a Veled való meghitt együttlétből. - Kápolnám csendjében zavartalan az adás-vétel, s Te megérezteted velem, hogy hűtlenségem dacára is irgalmas szeretettel vársz reám. Lecsendesíted lelkem háborgó hullámait, vigasztalsz, vagy megdorgálsz, ahogy megérdemlem. Felelsz legégetőbb kérdéseimre, s ha nem értem meg tervedet, akaratodat, adsz hitet, erőt és reményt. Ha elrejtőzöl előlem, kereslek és Hozzád kiáltok, mert Nélküled soha nem lehetek boldog. Lehajolsz hozzám bűnös gyermekedhez és féltő gonddal irányitod életemet, körülményeimet. Mindent köszönök Istenem! Egész életem legyen szüntelen hálaadás, engesztelés! Szivem minden dobbanása legyen szeretetvallomás! Esdve kérlek édes Jó pásztorom vigyázz reám gyönge báránykádra, hogy soha el ne hagyjalak Téged, Ámen!