Tegnap

Grandpierre irodalmunkban ritka tudatossággal az eszmélés történetét mondja el önéletrajzi keretben, mely nemcsak egy ember egyéni magatartásának kialakulás- és fejlődéstörténete, hanem egy osztály erkölcsi-szellemi-társadalmi létéről - melyből ki kell szakadni az egyéniség megvalósításának érdekében - adott kórkép is. Mert Grandpierre a különböző magatartás-formákat mint a polgári osztály lehetséges és valóságban leggyakoribb létformáját értelmezi, szellemesen és kétségbevonhatatlan tényekre apellálva diagnosztizálja ennek a létformának a betegségeit: a valóság és érzékelés s főleg a kifejezés közti koreláció hiányát, a közönyt, a tehetetlenséget a boldogságra.