Tengizig süllyedtem

"Tengizig süllyedvén, olykor már magamon is megfigyelhettem valamiféle állati ösztönök kitöréseit, különösen némely embertársaim nem éppen emberi megnyilvánulásainak huzamosabb megtapasztalásakor. Ilyenkor különös erővel munkált bennem a felismerés, hogy az egy és oszthatatlan univerzumnak ember és állat egyaránt, ám nem egyenlő jogokkal bíró része. Ez járt az eszemben, amikor eddigi pályafutásom (tengizig) mélypontjáról írtam, és csakis mélységes megvetéssel tudtam szólni azokról, akik emberi mivoltukat megszégyenítve, mindent elkövettek azért... akár visszaélve beosztásukkal, társaik életét megnehezítsék, pokollá tegyék." Szabadi László (56), az orosz és a francia nyelv tanára, megjárván a Hadak útját, műszaki fordítónak szegődött a "szerencse" nyomában a kazahsztáni Tengizbe. A soha véget érni nem akaró, idegőrlő munkanapok után esti és vasárnapi kikapcsolódásként vetette papírra azokat - a bevallottan - szubjektív benyomásait, amelyeket elrejtett mindeddig az avatatlan szem elől a földrésznyi távolság, s a munkatábor bezártsága.