Tenyered, ha csattan

Költőként alig-alig ismerték. Sorsa nagyon hasonló ilyen módon a görög Kavafiszéhoz vagy akár Erdély Miklóséhoz. Tény, hogy ez a nagy jelentőségű költő mindösszesen 148 verset írt, legalábbis ezek létéről van tudomásunk. Rövid terjedelmű munkáinak gondolatiságát néhányan a zen-buddhizmus tanításaira vezetik vissza. Vannak olyanok is, akik az amerikai beatirodalom egyik korai előfutárának tartják, ugyanakkor, ha gyakorolt is némi hatást Ginsbergre, Corsóra vagy Kerouacra, ez a hatás csak áttételes, nehezen kimutatható. Azok a japán versformák, amelyekben Seymour Glass otthon érezte magát, ismertek itthon is. Legismertebb közülük a háromsoros haiku, de kedvelte a hatsoros szedókát, az ötsoros tankát, sőt, Buddy információi szerint kísérletezett a százsoros nagautával is, de ennek kézirata megsemmisült vagy lappang. (Bizonyos családi feltételezések szerint háborús bajtársainál van, akik Seymour kérésére hivatkozva nem akarják kiadni a kezükből állítólagosan sértené egyes családtagok, elsősorban a jog szerinti örökös, a feleség szüleinek érzelmeit.) A kötet Jerome David Salinger, az ismert amerikai író regényhősének, Seymour Glassnak verseit tartalmazza Petőcz András fordításában. Mindenképpen szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy Seymour Glass fiktív személy.