Tenyerembe írtam a nevedet

ELŐSZÓ Részlet a könyvből: A postás gyalogosan hozta azt a kevés levelet, ami abban az időben a falunkba érkezett. Ritka, rendkívüli esemény, ha egy-egy házhoz levelet hoz. Harsány hangon kiabálta, már tíz méterre a ház kapujától a címzett nevét. Így a fél utca megtudta, mikor és hová érkezett levél. Nem vártunk levelet. Legidősebb bátyám volt távol, de tőle nem jön levél. A közeli városba, a franciskánus kolostorba vitte el édesanyám, titkon remélve, hátha még miséző pap is válik Lajosunkból. Iskolai végzettsége miatt - hat elemi - csak dolgozó, laikus testvérnek vették fel. A kolostorból ritkán jön levél. Ezért váratlanul ért bennünket a postás hívása. - Bodnár Sándor részére levél érkezett! Bodnár Sándor! - kiáltotta még egyszer. Édesanyám szaladt, mondván: - Hagyjátok, én hadd menjek! - Úgy látom, a fiad írt, Etus. - Köszönöm, Józsi. - Sápadt vagy, Etus, és remegni látszol. - Tudod, Józsi, hisz a faluban mindenki tudja, hogy Lajos fiunk elment barátnak, és ez amolyan hivatalos levélnek látszik...