Tetten ért szavak

Mindennapi hiedelmünk, hogy szó és tett nem egy alomból való. Az okszeru cselekvést rendre szembeállítjuk a céltalan fecsegéssel, s még a kezdeteket ,,kezdeteinket" sem vagyunk képesek másként megragadni, mint e kategoriális különbség mentén: ,,Kezdetben volt az Ige", avagy ,,Kezdetben volt a Tett". Austin egy arcpirítóan egyszeru dologra lett figyelmes, olyasmire, amibe nap mint nap beleütközünk, mégsem szentelünk kello figyelmet neki. Arra ugyanis, hogy a beszéd - cselekvés; arra, hogy egyes cselekvésmódok egyedüli létformája a beszéd. Ha a templomban vagy a tanácsházán elrebegjük az ,,igen"-t, ha nevet adunk a gyerekeknek és a háziállatoknak, ha viccet mesélünk, ha megígérünk valamit, ha deklaráljuk, hogy Magyarország köztársaság s így tovább, akkor igenis cselekszünk, esetleg egy életre vagy hosszú évszázadokra szólóan, mégpedig úgy, hogy mindeközben talán még a kisujjunkat sem mozdítottuk.