Timbuktu

Paul Auster, a Leviatán, a Mr. Vertigo és más, nálunk is ismert regények szerzője már vitathatatlanul a kortárs amerikai próza egyik legkiemelkedőbb s Európában különösen népszerű képviselője. Legújabb művének emberhőse William Gurevitch, alias Christmas - lengyel zsidó háborús menekült szülők gyermeke, többnyire olvashatatlan, de zseniálisnak sejtetett s persze publikálatlan írásművek szerzője, önjelölt próféta és bolond világmegváltó, aki az év nagy részét gyalogos vándorlással és prédikálással tölti. Ezeken az utakon egyetlen társa a könyv igazi főhőse, Csonti úr, a kutya, akivel minden gondolatát megosztja, meg lévén győződve róla, hogy noha Csonti úr beszélni nem tud, az emberi beszédet annál inkább érti. A történetet többnyire a kutya szemszögéből kapjuk, egyszerre mulatságos és szívszorító kutyaszemüvegen keresztül. Csonti úr nagyon is emberi kálváriája gazdája halála után kezdődik, aki vándorlás közben mindenféle jó tanáccsal látta el: óvakodjon a rendőröktől, a sintérektől, és kiváltképp a kínai éttermektől, mert azok százféleképpen is feldolgozzák a kutyahúst. Csonti úr egyedül kóborol a világban, gyerekek szeretik és felnőttek üldözik vagy megfordítva, és közben egyre közelebb kerül Timbuktuhoz, ahogyan a gazdája a nirvánát szokta volt emlegetni. Csakhogy kutya nem dobja el magától az életet, Csonti úr ezért inkább még egyszer -utoljára - próbára teszi magát, nekivág, hogy átkeljen egy forgalmas autópályán. Valahol a közepén tart, amikor búcsút veszünk tőle. Szomorú, elbűvölő és rabul ejtő történet, olyan, amilyet csak Paul Auster tud írni