Tisztelet a Dunának - A Kínai-Magyar baráti kapcsolatok dokumentumai a 90-es években

Sokan az ősi földön, gyökereikhez ragaszkodva élik le életüket, ismét mások, nem is kevesen, átkelnek az óceánokon, messze földre vándorolnak. Az emberi civilizáció egy részét a kivándorlók könny- és véráldozata teremtette. A népek vándorlása a világtörténelemben bizony sok keserves nyomot hagyott... A kínai és a magyar, e két ősi nemzet történetében a vándorlás hosszú múltra tekint vissza. A magyar törzseket például több mint ezer évvel ezelőtt vezérelték nyugatra, de a Ming és Qing-dinasztiák idején a Dél-kelet Ázsiát felfedező kínaiak, vagy az újkorban a háborús felfordulás elöl menekülő kínai és magyar kivándorlók is mind-mind ezt példázzák. Bár az egyes történeti korszakok más és más viszontagságaiból adódóan kínaiak és magyarok eltérő okból vették kezükbe a vándorbotot, mindazonáltal nemzetük kultúrájának terjesztésével a nagyvilágban hasonlóan fontos szerepet játszottak. Korunk emberének ma már mások az ideáljai, kivándorlásuk célja és módja is különbözik a régiekétől, egy dologban azonban helyzetük azonos az elődökével, hazájuktól sok ezer mérföldre ők is ismeretlen földre érkeztek. Mindegy, hogy azelőtt kik és mik voltak, mivel foglalkoztak, új startvonalról indulva mindent elölről kell kezdeniük. Magyarország, ez a Kínánál százszorta kisebb európai ország történelmi fordulatának sajátos társadalmi körülményei miatt hirtelen vonzóvá vált a kínaiak tízezrei számár. Ezek a kínaiak a legkülönbözőbb céloktól vezérelve telepedtek meg itt, és élik a maguk életét. Egyelőre még nem mondhatjuk, hogy valami nagyot alkottak, hogy valami különösebb nyomot hagytak volna, csak szeretnének úgy élni és dolgozni, mint az itt honosak. A két ország kapcsolatában sem számít ez még valami különös figyelmet érdemlő dolognak, jelentéktelen kis epizód csupán. Számunkra azonban és minden egyes itt élő kínai számára ez a történeti epizód egy-egy keserédes történet.