Tizennégy vigasztaló kép

BEVEZETÉS Dr. Luther Márton 1519 őszén írta ezt a művét Bölcs Frigyes választófejedelem részére. A fejedelem 1519 nyarán a császárválasztás izgalmai következtében súlyosan megbetegedett. Udvari lelkésze, Dr. Spalatin György felkérte Luthert, készítsen vigasztaló iratot a fejedelemnek. A reformátor tizennégy pontba foglalta össze mondanivalóit. A középkor szentjei közül ugyanis különösen tizennégyet szoktak segítségül hívni a bajbajutott emberek. Ezeket a szenteket képeken, domborműveken ábrázolták s rendszerint két sorban helyezték el őket úgy, hogy a felső sorban is hét s az alsóban is hét szent képe volt látható. Luther e könyvében azért ad kétszer hét vigasztaló lelki képet, hogy ez a tizennégy evangéliumi vigasztalás kiszorítsa a tizennégy segítő szentet, akiket minden rossz elűzőinek tart és segítségül hív a babona. A könyvet Spalatin lefordította németre s 1520 februárjában már elhagyta a nyomdát mind a latin, mind a német nyelvű kiadás. Eredeti latin címe: Tessaradecas Consolatoria pro laborantibus et oneratis. - Rendkívüli hatása volt. Egymást érték az újabb és újabb kiadások. A megjelenés évében, 1520-ban kinyomtatták Lipcsében, Ágostában, Kölnben és Torgauban. Német nyelven 1525-ig hét kiadást ért meg. Angolul is megjelent 1580-ban. Még az ellenkező tábor is szívesen fogadta...