Toldi - János vitéz (Kötelezők Mértékkel)

A Toldi népies elbeszélő költemény. Hőse a "legkisebb fiú" lovag lesz, középkor legmesésebb idejében, de megmarad egyszerű, naívan "nép fi"-nak is, aki gyöngéden rajong az anyjáért, aki egyszerre félelmetes természeti erő és meghatóan kedves kamasz, aki farkast, bikát, idegen lovagot könnyűszerrel és fölényesen legyőz, de patriarkális bensőségekkel szalonnázik szolgájával, szíven üti a bánatos özvegy sorsa, és aki csak a nagy király hűséges katonája akar lenni, sem vagyon, sem birtok, sem rang nem nyűgözi. A Toldi csodálatos, egyszerűségében is hallatlanul művészi nyelve, stílusa, kompozíciója ma már archaikus. Méltatói elsősorban epikus objektivitását, népmese tisztaságú szerkesztőművészetét, "homéroszi" derűjét, főhősének realista és romantikus vonásokból kikevert vonzó figuráját, a plebejus népiesség eszmei képviseletét szokták kiemelni. (forrás: cgi.matav.hu/legeza alapján) A János vitéz népszerűségét a belőle készült számos feldolgozás is bizonyítja. A mű újszerűsége kitűnik már a két főszereplő megválasztásában is, népi alakok, akikben kifejeződik a nép kiszolgáltatottsága, nincstelensége, de egyúttal mély, igazi embersége, erkölcsi ereje. A talált gyermek s az árva lány a népmesék és népballadák világára emlékeztetnek, de éreztetik a költő korszerű mondanivalóját is, aki az üldözötteket és elnyomottakat - a népmese jelképes igazságszolgáltatásával - végül is Tündérország trónjára emeli. A történet a realitásból indul ki, első része (I-IV.) a reális alföldi környezetben játszódik, a pásztorkodás, az elbujdosás, a zsiványtanya beleillik ennek valóságrendjébe. A katonákkal való találkozáskor új világba lépünk, de nem a népmesék, hanem az obsitos anekdoták szférájába, ezt jelzi a földrajzi játék és a sok nagyotmondó füllentés is.