Történelempedagógiai írások

ELŐSZÓ Szabolcs Ottó a jelenkori történelemtanítás egyik meghatározó személyisége. Munkásságában szerencsésen kapcsolódik egybe a történészkutató, az oktatásügyi szakember, a történelemtanár igényes habitusa. Pályájának különleges eredményességét felkészültségének ez a ritka ötvözete adja. Ezt tükrözi ez a tanulmánykötet is, amely válogatást tartalmaz az utóbbi negyedszázadban megjelent cikkeiből, tanulmányaiból. Az írásokat olvasva felelevenedik a magyar történelemtanítás minden lényeges problémája, törekvése és eredménye. A bejárt út nem egyenes vonalú: buktatók, viták, kritikák, újrakezdések jellemzik a történelemtanítás vizsgált időszakát. A közölt tanulmányok nemcsak rögzítik ezeket a gondokat, nem maradnak az oktatáspolitika általános szintjén, hanem a történelemtanítás metodikájának, pedagógiájának egykorú válaszait is tükrözik. Ezek a válaszok bizonyítják Szabolcs Ottó módszertani felkészültségét és jelentőségét. A tanulmánykötet mintegy két tucat cikket, előadást foglal magában, meghatározott tartalmi rendbe szedve, fejezetekbe sorolva. A különböző időben és témában jelentkező írások között a harmóniát valójában nem az ügyes szerkesztés, hanem a gondolati azonosság adja, ami a történelemtanítás jobbítását, szabadságát, nyitottságát kívánja elérni. Már 1978-ban arról írt Szabolcs Ottó, hogy ,,a szociológiai sémákba zárt, megmerevített, szinte kanonizált történelemtanításnak pozitív reakciójaként vissza kell nyúlni a sémák ellen felsorakoztatott, a szociológiai kanonizációval szemben a feltétlen hitelességet képviselő forrásokhoz..." Ehhez még hozzátette, hogy a hiteles források mellett a történelemtanításnak szüksége van az alkotó fantáziára, a történelmi szituáció megelevenítésére. Leíró, dogmatikus tanítás helyett forrásokon alapuló, elemző tanításra van szükség, ahol a tanár személyisége is szerepet kaphat. (Történelmi szépirodalom és történelemtanítás.) 1985-ben pedig arról olvashatunk, hogy nincs értelme többé az egységes iskolai tananyagot, "szentnek" tekinteni. (Történelemtanítás és tömegkommunikáció.) Majd 1989-ben azt hangsúlyozta, hogy a történelemtanításnak nyitottnak kell lennie, véget kell vetni annak a beidegződésnek, hogy az állam előír, parancsol, az iskola, a tanár végrehajt. Vissza TARTALOM Előszó 7 Bevezető 9 A történelmi megismerés útja Megjegyzések az intuíció kérdéséhez a történelemtanításban 11 Az értékelés képességének kialakítása és a korszerű taneszközök 17 A történelem képi forrásainak iskolai felhasználásáról 22 A történelmi megismerés sorsfordulói 28 Szóbeliség és taneszközök a történelemórán 36 Történelemtanítás és tömegkommunikáció 42 Az iskolai megismerés forradalmai 49 A történelemtanítás dimenziói A térképek szerepe az ifjúság történelmi műveltségének formálásában 56 A közgondolkodás alakítása az iskolai történelemoktatásban 61 A történelemtanítás fejlődési perspektívái Magyarországon 69 A NAT és a történelemtanítás 74 Parlamenti vitanapi hozzászólás a közoktatás fejlesztésének stratégiájához 82 Szempontok a Történelem Nemzeti Tanterv kialakításához 85 Történelem és személyiség A tanulói aktivitás kérdéséhez az iskolai történelemtanításban 91 Az érzelmi hatások kérdése a történelemtanításban 97 A történelemtanítás élményvilága 102 A történelemtanítás értékmegőrző és értékmegújító szerepéről 109 Történelemszemlélet és identitás 113 Tantárgyi koncentráció - társadalomtudományos egység Történelmi szépirodalom és történelemtanítás 119 A történelem és irodalom integrációjának kérdései az oktatásban 123 A kortörténet kérdése jelenlegi iskolai történelemtanításunkban 134 A történelem stúdium integratív szerepéről 142 A történelem tanításának eszközei Taneszközök a történelemtanításban 153 A történelemtanítás-módszertan fejlődésének kérdéséhez 159 A videó felhasználása a történelemtanításban 165