Történt pedig. Egy Corvin téri népművelő a puha diktatúrában (1966-1989)

Ha az eredeti célját nézzük, akkor a nyugdíj megérdemelt jutalom a sok évtizedes aktív, munkával töltött élet végén. Egyben lehetőség arra, hogy az évek során szerzett tapasztalatokat az idős polgártárs összegezze, szublimálja, közkinccsé tegye szűkebb (családi) és tágabb közösségek számára okulásként. Vannak emlékezetes életpályák, amelyekről kevés összegző, írásos dokumentum maradt hátra az utókorra, pedig a megélt tapasztalatok, gondolatok, élmények segíthették volna az utódokat önmaguk és a világ jobb megismerésében. Vannak aztán kevésbé jelentős életutak, amelynek - utólagos - dokumentálásába ugyanakkor jelentős energiát fektet az utókor, bizonyítandó, hogy hősünk remek ember volt, ezzel mintegy a maga jelentőségét is hangsúlyozni kívánva. Debreczeni Tibor önéletírásai szerencsére e kettő közül egyik kategóriába sem sorolhatók be. Pályafutásának krónikája immáron négy kötetben (Visszanéztem, Különbéke Debrecenben, Történt pedig, Egy tanár naplójából) áll az őt megismerni vágyók előtt. Az 1930-as évektől kezdve a 21. század első évtizedének végéig kísérhetjük nyomon egy család történetét, s ezen belül a színész, drámapedagógus, népművelő, diákszínpados és ki tudja még hány és hány jelzővel körülírható alkotó ember életútját.