Trianon árnyékában - Erdély követei Párizsban

Párizsban vagyunk, mindeki beszállásolt, és kézbe kapta a következő napok történéseinek az eligazítóját. 1919. január 18-án Raymond Poincaré Franciaország elnöke (és csupán a rend kedvéért: Take Iondescu évfolyamtársa a párizsi egyetem jogi karán) a Palais de Versailles tükörtermében megnyitotta a békekonferenciát, amelynek rendeznie kellett a világ és benne Európa összekuszált dolgait a végkimerülésig kinyúlt háború után. Az összehívás szándéka szerint a rendezés elvei a legőszintébben demokratikusak, ami meghatározója a teljesen új alapokra építő nemzetközi világrendnek. A feladatok: az új államhatárok kitűzése, a gazdasági élet rehabilitációja (leginkább Európában), a sebek begyógyítása, a háborús károk jóvátétele a háború színhelyéül szétrombolt országok számára, az európai politikai és katonai egyensúly felállítása, kizárni a revízió és reveránsra való hajlandóság csíráit, a Népszövetség megalakítása, amely majd szövetségi jótállásokkal védnöke lesz az új Európának (és a világnak). A kicsik a kezdés előtt még abban is hittek, hogy a konferencia majd méltányos rendet teremt a kicsinyes viszályok közötti viszonyokban. A jogegyenlőség, önrendelkezés, függetlenség és nemzeti szuverenítás voltak a kulcsszavak. Voltak. Szerző: Koszta István