Trisztán és Izolda-Aucasin és Nicolete

FÜLSZÖVEG Aucasin és Nicolete a középkori francia irodalom legbájosabb emléke. Keletkezése a lovagi irodalom virágkora, a XII-XIII. század fordulójára esik, szerzője mégis utánozhatatlan humorral mutatja be a nemesi származású Aucasin és a titokzatos eredetű, talált gyermek Nicolete szerelmének viszontagságait és diadalát. A mű minden bizonnyal előadásra készült. Erre utal a chantefabie, azaz énekes mese műfaji megjelölés is. Fordítója Tóth Árpád nevezte el, igen találóan széphistóriának, aki enyhe archaizálással, olykor népies fordulatokkal adja vissza az eredeti mű csillogó szépségét. A Trisztán-monda kelta eredetű. Első megmaradt változatai a XII. század elejéről valók. A ránk maradt töredékeket dolgozta fel, fűzte egységbe századunk elején Joseph Bédier, a kitűnő francia irodalomtörténész. Az ő közvetítésével jutott el az olvasókhoz Trisztán és Izolda, a társadalmi kötöttségek és az érzelmi szabadságvágy feloldhatatlanul végzetes ellentmondásaiban vergődő és belepusztuló ifjú hősök szerelmi története. Vissza TARTALOM Aucasin és Nicolete (Fordította: Tóth Árpád) 5 Joseph Bédier: Trisztán és Izolda regéje (Fordította: Pap Gábor) 45 Trisztán gyermekévei 47 Amaz Írországi Morholt 55 Kérőben az aranyhajú lánynál 61 A varázsital 72 Brangien élete a jobbágyok kezében 77 A magos fenyőfa 82 Frocin, a törpe 91 Szökés a kápolnából 96 A moroisi erdőben 104 Ogrin barát 113 A kalandos gázló 118 A tüzesvas-próba 125 Szól a fülemüle 131 A csudatévő csengettyű 137 Fehérkezű Izolda 140 Kaherdin 148 Lidáni Dinas 153 Bolond Trisztán 160 A halál 170 Utószó. Írta: Réz Pál 179