Tudást Őrző Tiszta Tenger (Tibeti dalok)

Tudást Őrző Tiszta Tenger - a hatodik dalai láma neve egy tibeti népdal első sorába rejte. Az 1683 és 1706 között élt ifjú uralkodó nevét dalaiba foglalta a nép, a titkos második életet élő főpap szerelmes énekeit pedig sajátjaként elfogadta, tovább dalolta. Szinte meg sem lehet különböztetni a jáspis méhről, nyíló virágról, a telő és fogyó holdról, magas ágon csüggő gyümölcsről daloló népdalokat a dalai láma énekeitől. "Kél ragyogás kelet felől, keleti ég ékes Holdja, kérlek, ne nyugaton szállj le, verj tanyát az ég közepén! - mondja a népdal. A növő hold harmadnapon fénylő-fehér leplét ölti. Igérj csak egy fénylő éjjelt, mely teliholdként sugárzik - szól a dalai láma éneke. A népdalok között szerelmes énekeken kívül találunk kesergőt, tájdicsérő éneket, gúnydalt, bölcselő dalt, bordalt is. Jelképeit, hasonlatait a tibeti népdal költője a ,,világ tetején" élő nép kultúrájából, mindennapjainak tájaiból és tárgyaiból alkotja, sziklás hegyek, lótuszvirág, türkizsárkány, sárga csuhás gúnár tűnik föl a dalokban. E képi világ ugyan számunkra ismeretlen, de a dalok szerkezetében,a természeti képek és az általuk kifejezett érzelmek viszonyában a tibeti népdal a magyarral is rokon vonásokat mutat.