Túlélni

Soros Tivadar 1966-ban eszperantó nyelven írt könyve, Álarcban, nácivilág Magyarországon címmel már megjelent Budapesten 2002.ben. Kiadásunk mellékeli a Szibériai Robinzonok című, 1922-ben az általa alapított folyóiratban, a Literatura Mondo-ban folytatásokban közzétett, az első világháborús túlélés-edzőtábor tanúságát is. A Soros név már 2002-ben sem volt ismeretlen Magyarországon, azonban a holokauszt egészen rendkívüli budapesti túlélése krónikája nem keltett figyelmet. Mára azonban megkerülhetetlenné vált, mert ez a családnév, mint egy apokaliptikus konteo emblematikus hívószava, a leggyakrabban hangzik el Magyarországon, s új fejleményként, az egész világon. Ezért azért adjuk most újra, és új apparátussal a - sokféle irányba elkötelezett és táborokba tartozó - olvasók kezébe, mert igazi aktualitása nem a 20., hanem a 21. században támadt. Mindaz, amit a Soros fiúk (a kevésbé ismert, de legalább annyira sikeres karriert befutó Pál) megvalósítottak és képviseltek a pályájukon az apjuk filozófiájának és élettapasztalatainak a hatványozott beteljesítésének számít. Ez az igencsak praktikus know how a magyar társadalomból gyilkos kirekesztettségből született: azaz a lélegzetállító sikernek és a szintén hasonló intenzitású elutasítottságnak ugyanaz az oka. A magyar holokauszt tapasztalatából kibontakozott túlélés stratégia ma is választásra, gondolkodásra késztet. A körülményekhez való nem a szolgai alkalmazkodás, vagy az azok elemző mérlegelésen alapuló megváltoztatása vezet a megváltó eredményekhez? Párosulva a még hasznosnak is mutatkozó követelménnyel, hogy legyünk szolidárisak embertársainkhoz minden körülmények között és ellenére