Tündérek és katonák

„Antik szerzők szerint, amikor meghalt Pán, a természet ura, aki babérligetekben és mocsarak szigetein rejtőzött, szárnyra kelt a szélfúvással, elidőzött a források mellett, sivalkodott a madarakkal és a loppanó vadakkal, a teremtett világ megdermedt. Páni félelem uralkodott el a hegyek-völgyek lakóin. A jelképes történet a természet magára maradását, egyúttal az ember kiszakadását is magyarázza ősi közegéből...” „A civilizáción kívüli világban, erdő mélyén, sziklás patakparton vagy akár egy tágas rét szélzúgásában az embert ma is megkísérti az elveszett idő. A tér meg az idő szakralitása. Hirtelen megérzi a ciklikus idő varázslatát. Az emlékezetéből felidézett gyerekkori ünnepekre fog gondolni, melyeket csorduló vadvizek, fecskeszárnyak és hirtelen havazások elevenítenek újjá. A pitypang ejtőernyői vagy épp a szánesengők távoli csilingelése. Aki pedig ezt felismeri, a múlt jelenvaló kísértetét pillantja meg..."