Tündérmese

,,Örülsz most? Bár láthatnám az arcodat! Egy mondatod nagyon szíven talált, amikor azt mondtad, hogy egy szerelem akkor is szép lehet, ha csak rövid ideig tart. Hát a miénk ilyen volt! Nagyon szerettelek, de most már Petrában szeretlek tovább! Ugye, megértesz? Pet! Egyetlen egyszer hazudtam csak neked, azon az estén, ott az erdőben. Emlékszel? Még kérdezted is, mi lesz. ha... és én azt mondtam, akkor majd megszülöm neked. Te akkor mosolyogtál, és nem gondolhattad, mennyire komolyan kívántam, bárcsak gyerekem lenne tőled! Előtte voltunk benn egy templomban, és azt kértem istentől, hallgassa meg a kérésemet. Meghallgatott, mert utána lettem a tiéd, és belőlünk Petra. Így akarta, hogy ez a nap legyen szerelmünk fénypontja. Nem a nyaklánc, hanem Petra az igazi ajándék tőled! Amikor csak vele vagyok, mindig eszembe jut ez. Talán megérted, én azon a napon, amikor tudtam, hogy többé már nem látjuk egymást, éreztem: nem tudnám magamból azt adni, amit szerettél volna ismét. Végtelenül el voltam keseredve, de nem akartam, hogy megtudd ott az igazságot, hogy nekünk már nem lesz jövő hét..."