Tűnni és újra-eredni

Az irodalmi és a filozófiai gondolkodás határmezsgyéjén jelölhető ki az a reflexív magatartás, amely a kötet szövegeit jellemzi. A mindenkori választott szerző, könyv, gondolkodásmód megközelítésében Valastyán messze elkerüli a doktriner irodalmi-esztétikai gondolkodást és kifejezőrendszert. A szubjektív olvasói tapasztalatot közvetítő - és azt finom, árnyalt, egyszerre élvezetes és továbbgondolásra késztető, önkritikától sem mentes, sajátlagos nyelven kifejezésre juttató - elemzési módszereket részesíti előnyben. Tárgyválasztásában nem is maga a tárgy válik jelentőssé, hanem az a mód, az a hangnem, ahogyan és amilyen intenzitással élmény- és létközelivé tudja azt változtatni. Három nagy csoportban: költészetről, prózai alkotásokról és kritikusi gondolkodásmódokról olvashatunk a könyvben, melyek során a szerző nem kanonizációra törekszik, a műveket a maguk plurális létmódjában vizsgálja. A költészeti magatartások, nyelvek elemzéseinek középpontjában Rakovszky Zsuzsa, Tandori Dezső, Borbély Szilárd, Kemény István és Varró Dániel állnak, mutatva nem csupán a költészet mint egzisztencia lényegi variációit, de a korszakforduló, a kilencvenes évek irodalmi-esztétikai értékrendszerében végbement változások voltát is. Valastyán a prózaalkotók közül Szijj Ferencnek, Darvasi Lászlónak, Bálint Péternek és Tar Sándornak szentel egy-egy nagyobb ívű, nagyobb lélegzetű értelmezői fejezetet. A prózáról szóló rész ugyanakkor nem elsősorban műnemi, műfaji elhatárolódást reprezentál az előzőhöz képest: hiszen a szerző nézőpontja szerint megint csak azokat a létmeghatározó jegyeket olvassa ki az egyes művekből, életművekből, amelyek nélkül nincs irodalmi műalkotás. Ugyanez jellemzi a kritikai törekvéseket: a Vajda Mihály, Beck András, Hévizi Ottó, Nádas Péter és Bacsó Béla gondolkodásmódját ha nem is rekonstruálni, de lényegi struktúráikat kitapintani szándékozó, s velük együtt tovább gondolkodni kívánó esszétanulmányokat. Valastyán Tamás egész kötete a kísérletező kritikusi magatartást szimbolizálja. Nem dönt, de kérdez. Nem állít, de válaszol. Vagy hogy szerzőire vonatkoztatott kedves szavát éppen rá aggassuk vissza: Valastyán a szó legjobb értelmében morfondírozik.