Új beszélgetések (Saját képpel)

Fekete-fehér fotókkal illusztrált. TARTALOM: Ajánlás 5 Előszó 7 Agárdy Gábor: Halálra ítéltettünk 9 Alföldi Róbert: Csomó nézőt szereztem a színháznak 13 Andorai Péter: Igazi vándorszínész vagyok 18 Babarczy László: Klikkeknek nem vagyok tagja 22 Baló György: Célszerű lenne új televíziót csinálni 27 Ez féllábas és beteg televízió 33 Bálint András: Valami eltört a színházi szakmában 39 Bárdos András: Szeretett műfajom halott 44 Básti Juli: Békülőfélben vagyok a világgal 49 Betlen János: Becsületes munkát végeztem 52 Bíró Eszter: A rút kiskacsa sok mindent megtanult 57 Bodó Viktor: Habzsolási vágy ég bennem 66 Bozsik Yvette: Most mindenki mindenen felháborodik 71 Czeizel Endre: Időben kellett volna lelépni 75 Csákányi Eszter: Magam előtt loholok 81 Darvas Iván: Jóval naivabb voltam a kelleténél 85 Eperjes Károly: Aki nem politizál, bűnt követ el 91 Eszenyi Enikő - Milán Mikulcik: A két munkamániás 96 Farkasházy Tivadar: Azt hiszik, az embereket elbutították 101 Fábry Sándor: A néző és a komfort 106 Frei Tamás: A magam ura vagyok 110 Friderikusz Sándor: A politika mindent a markában tart 115 Van eszem, erőm, szaktudásom és kitartásom 120 Gaál István: A művészet uralma örök 126 Galambos Erzsi: A színház az én kábítószerem 130 Garas Dezső: Megüt a hiábavalóság szele 133 Gálvölgyi János: Habostorta-korszakban élünk 137 Gothár Péter: Az álmaink vannak tilosra állítva 141 Gryllus Dorka: Nem akarok görcsösen bizonyítani 144 Havas Henrik: Azt gondolom, sikerült középen maradnom 148 Harsányi Gábor: Idősebb korban a dicsfény halványul 153 Horvát János: Törvénysértés történt 158 Jakupcsek Gabriella: Férfiaknak könnyebb a szakma 163 Jordán Tamás: Soha nem akartam színházigazgató lenni 169 Juszt László: Megszüntetett barátfelvétel 179 Kamarás Iván: Egy "művészsztár" dilemmái 185 Kerényi Miklós Gábor: Az operett ne az emlékről szóljon 190 Kereszty Gábor: Nem lesz kivételezett 194 Kern András: Kötéltánc 199 Király Linda: Közölték, válasszak más pályát 203 Kishonti Ildikó: A szürkék ne kalákában gyalogoljanak 206 Kolosi Péter: A valóságshow-nak most nincs alternatívája 211 Koltai Róbert: Itt szigorúan tilos ciánozni 216 Koltai Tamás: A színházért szövi a hálót 228 Komlós Juci: El vagyok kényeztetve 234 Kováts Adél: Őrizni a céh becsületét 239 Mácsai Pál: Elszíneződött a terhességi teszt 244 Moldova György: Orvos orvosnak farkasa 249 Moór Marianna: Történet a lapátról és a Kossuth-díjról 256 Nagy Bandó András: Soha nem voltam szokványos humorista 260 Németh Sándor: Egy utolsó mohikán 264 Ónodi Eszter: Kamaszlányból valamennyire érettebb emberré váltam 268 Pálffy István: Nagyon szűk az ösvény 274 Pesty László: A félelem az egyik legfontosabb testrészünk 280 Pintér Dezső: Egy végvár harcosaként vagyok elnök 286 Rangos Katalin: A politika elküldhet a francba 292 Rózsa György: Nem kapcsoltam időben 297 Schilling Árpád: Aki nem hiszi, hogy megkapja a Nemzetit 300 Sváby András: Kicsit antitévés vagyok 305 Szabó Stein Imre: Semmivel sem hazudok többet, mint bárki más 310 Szarvas József: Arcom van, de nevem még nincs 314 Szebeni András: Nem kezelik helyén a képet 318 Szilágyi János: Minden buli alapon megy 322 Szulák Andrea: Nem akarok olcsó sikert 327 Tompa Gábor: A magyarországi színház elveszett lelke 331 Tordai Teri: Igazán tudom, mi az a másság 336 Törőcsik Mari: Fölépült és kész 341 Trill Zsolt: Itt sem vagyok, meg otthon sem 346 Udvaros Dorottya: "Félrehúzódva üldögélek" 349 Valló Péter: Az igényesség választása vállalkozás 354 Varnus Xavér: Tehetséges muzsikus vagyok 358 Vágó István: Nézettség és nézetkülönbségek 364 Vidnyánszky Attila: Magunkban is próbáljuk tartani a hitet 369 Vitray Tamás: Mindenki önmagáért zokog 374 Zsámbéki Gábor: A fenét volt minden siker a kezdeteknél 378 Zsótér Sándor: Nehéz velem dolgozni 382