Új ég, új föld - A Vízözön második része

A regény a Vízözön folytatása, Gilgames életének további története. Gilgames az özönvíz után családjával évekig egy elhagyott folyóparton él, abban a tudatban, hogy a világon csak ők maradtak életben. Idilli életüket Uruk városából jött követek szakítják meg, akik felismerik Gilgamesben uralkodójukat, s diadalmenetben viszik a városba. Trónra lépése után hősünk új korszakot hirdet birodalma lakóinak, a Bika korszakát. Hatalmas, erőskezű uralkodónak bizonyul. Alattvalói először nagy lelkesedéssel fogadják terveit, de az egyre nagyobb áldozatokat követelő új feladatok elégedetlenséget, lázadást szítanak körülötte. Kételkednek isteni származásában, s a hegyekből előjött hatalmas erejű, párductestű emberben, Enkiduban látják az istenek küldöttét, új uralkodójukat, akitől legyőzését várják. Enkidu és Gilgames megvívnak egymással: a viadal eredményeként - melyben egyikük sem győz - testvéri barátságot kötnek, Gilgames maga mellé ülteti a trónra új barátját, megbünteti az ellene lázadókat. Enkidu váratlan halála rádöbbenti Gilgamest saját mulandóságára. Felkeresi az alvilágban nevelőapját, Utnapistimet, hogy adja meg neki a halhatatlanságot. Az örökéletű ős javaslatára bejárja elmúlt élete, gyermekkora világát, s megtalálja az örökéletet jelentő kis kék virágot, de azt egy kígyó elrabolja... Kodolányi Gilgamesben nagyszerű, ellentmondásaiban, kétségeiben, útkereső nyugtalanságában igazi, modern hőst alkotott. A legendaszerűen elmesélt történetben mindig isteni erők munkálkodnak, a cselekmény során látszólag minden az ő sugalmazásukra történik, de úgy, hogy a mai olvasó mindig az emberi gondolkodásmód rugóit ismeri fel a történésekben, a szereplők reakcióiban, viselkedésmódjában. Ez a kettősség teszi a művet szemléletében modernné, olvasmányként élvezetessé.