Újabb utak a szeretethez

Középtájon nyitottam ki a könyvet. Nem is! Szinte magától nyílt ki, és azonnal elkezdtek belőle kiáradni a szavak. Különböző színesen világító mondatok, szikrázó betűk kanyarogtak elő a lapokból. Körüllengtek lágyan simogatva, és éreztem, ahogyan belém áramlanak. Kavarogtak körülöttem, rám tekeredtek, pajzsként öleltek körbe, és fokozatosan elválasztottak a környezetemtől. Már csak a belső világom maradt, az viszont egyre hangsúlyosabban. A belém szivárgó mondatok mintha apró harangokat kondítanának, húrokat pendítenének, sípokba fújnának. hamarosan zengett-zúgott az egész lelkem egy gyönyörű szimfóniában, amit a szavak idéztek elő. És lassan, egész lassan a hangok és fények zsongó kavalkádja összeállt egy mosolygó Alakká. Csak áll, mosolyog és vár.. Arra vár, hogy megszólítsam.