Részlet egy levélből, amelynek írója - Karinthy Ferenc: ,,Megdöbentő, mennyire hasonlít apámhoz, a homloka, szeme, orra, álla, csak némileg soványabb kiadásban, és persze öregebben, hiszen hetven elmúlhatott, húsz esztendővel élte túl bátyját. Amellett, tükörbe nézve, az én arcomon is jócskán felfedezem vonásait, s az ő korában, ha ugyan megérem, bizonyára ilyesformára vénülök majd. Öltözködésében, megjelenésében, modorában tökéletesen, megkülönböztethetetlenül idős francia úrrá idomult. Ebben a nyárelői hőségben is nehéz felöltőt, széles karimájú kalapot visel, régies szabású, vastag posztóból készült zárt, sötét ruhát, nyakkendőt, zakója alatt kötött szvettert vagy inkább mellényt, csuda hogy meg nem sül, s mindig nála az elmaradhatatlan hatalmas fekete esernyője, degeszre tömött, legalább tíz-tizenöt kilós aktatáskája - ő servitte-nek nevezi."
Részlet egy visszaemlékezésből, amely a Rakéta Irodalmi Kávéházban látott napvilágot, s amelynek írója - Szalay Károly:
Monográfiám írása közben, az ötvenes évek végén kerültem kapcsolatba a nagy humorista öccsével, Józseffel... Párizsban élt már a húszas évek óta, s mivel nem kért állampolgárságot, hontalannak számított, s haza sem utazhatott, még látogatóba sem. Azt mondják róla furcsa, zárkózott, bogaras, barátságtalan ember, Cini mégis megadta Clermont-Ferrand-i címét és levelezni kezdtünk. 1962-ben aztán, amikor Párizsba utaztam hosszabb időre, írtam neki egy lapot, hogy ha lehet, találkozzunk... Egy napon levelet adott át a postás. A levélben névjegyen ez állt. Kedves Szalay! Ha nincs ellene kifogása, holnap tizenegy órakor keressen föl irodámban, s tegye magát szabaddá estig. De ha megun, szól és otthagy!"
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
