Üres zsebbel a világ körül

Részlet a műből: "Hát végre mégis eljött a május Princetonba. Most már nem lehetett kételkedni benne. A tavaszi szellő, mely hálótermünk tágra nyitott ablakain át surrant be hozzánk, virágzó gyümölcsösök illatát hozta, rügyező fák a bimbózó virágok kifejezhetetlen édességét. A nap folyamán nem vettem észre ezeket a jó szagokat, de most, hogy eljött az este, betöltötték a levegőt és elárasztották dolgozószobánkat. Kirohantam a szobából az élettől lüktető, árnyékos kertbe. Sohasem láttam még ilyen szépségtől, költészettől itatott éjszakát! Ha a szobatársaimra gondoltam abban a vezeklőcellában, elfogott a türelmetlenség. Az elragadtatás hulláma csapott át rajtam. Ifjúság, - nincs drágább kincse az életnek. De hiszen ez a kincs az enyém, az ez ideiglenes, mulandó, drága kincs most az enyém, hiánytalanul és tökéletesen! Mihez is fogok kezdeni vele?"